A kormeghatározás mögött álló szemlélet
Egy üveg mérőhenger segítségével szemléltettem egyszer a diákoknak a kormeghatározás folyamatát. Mutattam nekik egy ábrát, amin víz csepeg egy csapból a mérőhengerbe. Egyértelműen látszott rajta, hogy a henger pontosan 300 ml vizet tartalmaz, és a víz 50 ml/h sebességgel csöpög.
„Mióta csöpög a víz a mérőhengerbe?” kérdeztem őket.
Valaki azonnal hat órán keresztül kiabált.
„Rendben. Hogyan számoltad ki?”
„A hengerben lévő víz mennyiségét (300 ml) elosztottam a sebességgel (50 ml/h).”
„Remek!” Mondtam. „Látod, milyen egyszerű tudományosan meghatározni valaminek a korát? A tudósok által használt datálási módszerek pontosan ugyanígy működnek. Ezek olyan dolgok mértékei, amelyek idővel változnak.”
A hallgatók fellélegeztek, amikor látták, hogy a kormeghatározás tudománya nem is olyan bonyolult. De aztán sikerült meglepnem őket: „Csak az a baj, hogy nem hat óra a helyes válasz!”
Zavartan és hitetlenkedve néztek rám.
„Én végeztem el a kísérletet, ezért meg tudom mondani, hogy a víz csupán egy órája csöpög. Vajon mi történt?”
Kellett egy kis idő, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Aztán valaki felkiáltott: „Korábban gyorsabban csöpögött a csap?”
„Jó kérdés!” mondtam.
„A mérőhenger már majdnem tele volt, amikor a kísérlet elkezdődött?” kiáltott valaki más.
„Ez is jó gondolat… De ugye látják, mit tesznek most tulajdonképpen?” kérdeztem.
„Feltételezéseket vonnak le a múltról ahhoz, hogy kiszámítsák valaminek a korát. Lehetetlen anélkül megállapítani valaminek a korát, hogy hipotéziseket fogalmaznánk meg. Ön természetesnek vette, hogy a sebesség végig 50 ml/h volt, és hogy a henger a kísérlet kezdetén üres volt. Ezen feltevések alapján a kiszámított idő 6 óra.”
Bólintottak.
„Teljesen meg voltak elégedve ezzel a magyarázattal” folytattam. „Egyikőjük sem kérdőjelezte meg.” Mindenki egyetértett.
„De észrevették-e, hogy mit tettek, miután elmondtam Önöknek a helyes választ? Gyorsan megváltoztatták a feltevéseiket a múltról, hogy összhangban legyenek azzal a korral, amit én mondtam.”
Pontosan ilyen az összes tudományos kormeghatározási módszer. A kutatóknak az idő kiszámításához először hipotéziseket kell felállítaniuk. Ha az eredmény jónak tűnik, örömmel elfogadják. Ha viszont nem egyeztethető össze a többi információval, akkor megváltoztatják a hipotézist úgy, hogy a válasszal összhangban legyen.
Nem számít, hogy az így kiszámított kor túl kevés vagy túl sok. A kutatók mindig rengeteg hipotézisből válogathatnak, amelyeket tetszés szerint megváltoztathatnak az ellentmondásmentes válaszok érdekében.
Mindenki előtt letisztult a kép. A hallgatóságom egy rövid, velős példa segítségével megérthette a kormeghatározás mibenlétét, vagyis hogy a tudományos kormeghatározás nem mérés, hanem feltételezés.1
Hogyan működik ez a gyakorlatban?
A KBS tufa elnevezésű észak-afrikai vulkanikus hamuréteg azért nevezetes, mert emberi maradványokat találtak a közelében.2
Fitch és Miller határozta meg a korát elsőként, kálium-argon módszerrel. Az általuk kimutott kor 212-230 millió év volt, ám ez nem egyezett a hamurétegben talált maradványok (elefánt, disznó, majom és szerszámok) állítólagos korával. Így elvetették ezt az eredményt, mondva, hogy a mintának túl magas volt az argonszennyezettsége.3
Később „megbízható módon” megállapították új földpát és tajtékkő minták segítségével, hogy a tufa 2,61 millió éves. Ez a kor már megfelelt az elvárásaiknak.
Másik két vizsgálattal (paleomágneses és maghasadásos vizsgálati módszerekkel) is megerősítették az eredményt, amely széles körben elfogadottá vált.
Ezt követően Richard Leakey talált egy koponyát a KBS tufa alatt. Az NKM-ER 1470 elnevezést kapta. Túlságosan mainak tűnt ahhoz, hogy 3 millió éves legyen.
Ezért Curtis és kutatócsapata újabb, megfontoltan kiválasztott tajtékkő és földpát minták alapján felülvizsgálta a KBS tufa korát, és az eredményük 1,82 millió év lett. Ez a meghatározás jobban összeegyeztethető volt a modern koponya kinézetével.4
Más tudósok paleomágneses és maghasadásos vizsgálatai is a fiatalabb kort támasztották alá.
Így 1980-ra végre egységes álláspont született a KBS tufa korával kapcsolatban, és ez vált végül általánosan elfogadottá.
Ez a történet is szemlélteti, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a kormeghatározási módszerek az elsődleges eszközök arra, hogy valaminek a korát megállapítsák. Nem tudnak pusztán a tényekből kiindulva objektív eredményeket hozni. A kormeghatározási módszerek nem önmagukban, hanem a tudomány által elfogadott rendszerekhez illeszkedve határozzák meg az egyes tárgyak korát. Ezért eredményeiket mindig úgy alakítják, hogy az összhangban legyen az evolúcióra épített geológiatudománnyal és más fosszíliákkal.
Hivatkozások és jegyzetek
- További olvasnivaló: Angolul érdemes még olvasni a témában a szerzőtől: Sarfati, J., Diamonds: a creationist’s best friend, Creation 28(4):26–27, 2006; creation.com/diamonds, és Walker, T., The way it really is: little-known facts about radiometric dating, Creation 24(4):20–23, 2002; creation.com/dating-reality. Vissza a szöveghez.
- For more information see Lubenow, M.L., The pigs took it all, Creation 17(3):36–38, 1995; creation.com/pigstook. Vissza a szöveghez.
- Fitch, F.J. and Miller, J.A., Radioisotopic age determinations of Lake Rudolf artifact site, Nature 226(5242):226–228, 1970. Vissza a szöveghez.
- Curtis, G.H., et al., Age of KBS Tuff in Koobi Fora Formation, East Rudolf, Kenya, Nature 258:395–398, 4 December 1975. Vissza a szöveghez.
Readers’ comments
Comments are automatically closed 14 days after publication.